Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Novella író verseny...

2009.07.31
uoti ***EGYEDI NOVELLA*** ۞ Sulfuria ۞ 31.07.2009 20:54:13
***EGYEDI NOVELLA***
akkor mivel senki sem válaszolt, úgy veszem, hogy ide kell leadni a pályaműveket.... tessék az enyém!



Carpe Diem


Érezte, ahogy megmozdul benne az élet. Livy kinyújtózott és körülnézett. Ameddig a szem ellát , mindenhol társai mozgolódtak. A szél könnyű fuvallattal érkezett és a nyári este illata lengedezett a víz fölött.
Tudta, itt az idő. Izmaiban az erő impulzusai száguldoztak, neuronjai egymásnak adták át az üzenetet, hogy eljött a várva-várt pillanat.
Felemelkedett és elindult élete leghosszabb útjára. A szüleire gondolt, akiket nem ismerhetett. Vajon milyennek képzelték ? Sikerül-e elérni célját , megvalósítani vágyait és megmenteni nemzettségét ? Az Ő gyermekei mit fognak gondolni róla?
Száz és száz kérdés kergetőzött a fejében, miközben repült a megkapóan szép táj fölött.
A folyó széles ívben kanyarodott az erdő felé és a horizonton vörösbe hajló felhőpárnák közé készült lefeküdni a nap. Livy gyönyörködve nézett körül .Ezernyi társát látta, ahogy versenyt futnak az idővel. Ha lemegy a nap, már esélyük sem lesz, hogy elérjék céljukat. A meleg nehéz párát lehelt és földöntúli képet kölcsönzött a szélesen hömpölygő víztömegnek. A halak a felszínre úsztak, hogy az oxigénben dúsabb rétegekben napozzanak és táncoljanak, ugrándozásuk millió csillogó kristályt röpített a gyenge hullámok fölé.
Egy vízbe hajló ágba kapaszkodva megpihent. Hosszasan nézte a bronz ruhába öltözött tűzgolyót, amint a látóhatár felé közeledve, egyre nő. Fáradtnak érezte magát. Pedig lelkében érezte, hogy közel jár már…..
Valaki megmoccant mellette. Livy megijedt, minden idegszála pattanásig feszült. A pillanat töredéke alatt végigfutott rajta a félelem, hogy egy ragadozó zsákmányává vált. Odanézett, ahol a mozgást érzékelte. Egy lányt látott. Ahogy a pillantásuk találkozott, először a félelem, majd az izgalom lángja szikrázott fel az íriszén. Gyönyörű volt. Hatalmas szemei rabul ejtették. Szépsége , fiatalos üdesége magával ragadta. Érezte, Ő az, akit egész életében keresett.
Mindketten tudták, hogy révbe értek. Megszűnt körülöttük a világ. Csak egymást látták.
Egyszerre mozdultak és emelkedtek a levegőbe. Kergetőzni kezdtek, zsigereikben tombolt az őseiktől örökölt vágy. Érezték ez soha vissza nem térő alkalom. Talán ez az egyetlen és utolsó esély. Csak nézték egymást, egy-egy pillanatra megérintették a másikat, aztán szétrebbentek, szerelmük bearanyozta a nyáresti alkonyt.
Nagy sokára összesimultak, eggyé váltak, nem is akarták elengedni egymást. A beteljesülés pillanatában ívbe hajlott a testük. Ösztönös mozdulataik tánccá változtatták a nászt.
Hát megtörtént! Livy megadta magát, ösztönei győzedelmeskedtek. Minden értelmet nyert. A harc az életben maradásért, a hosszú út, melyet idáig megtett.
Érezte, hogy egyre gyengül, ereje maradékával még egyszer szerelmére nézett és látta, hogy testéből, mint a gyöngyök, apró kincsek, utódaik pottyannak a vízre. Már csak pislákolt benne az élet, de utolsó gondolata az volt, hogy MEGÉRTE ! Minden pillanata csodás volt az életnek, csak tudni kell megbecsülni. Szorosan összesimult a lánnyal és mindketten tudták, nyugodtan hagyhatják itt a sártekét, egy év múlva tiszavirágok tízezrei kelnek majd ki újra, hogy megvívják egy napos harcukat az életért, fajuk fenntartásáért. És ez így lesz még ezer és ezer éven át……………..
.
Angelheart ***EGYEDI Novella :) *** Ravenstein 31.07.2009 21:00:58
***EGYEDI Novella :) ***

hát ez béne, meg már egyszer leírtam, de azért itt az én "novellám":D

A Vírus

Egyszer volt, hol nem volt, az operációs rendszeren is túl, még a floppy lemezeken is túl, a disc-réten élt egy Bijja 1.6-os modell. Egyik alkalommal, mikor éppen nézett ki a windows-on, megtámadta egy vírus. :O
És mivel nem volt vírusirtó progija, szörnyű fertőzést kapott el. Egész nap csak feküdt a fájlban, míg valamelyik nap egy E-mail meg nem látogatta.
Megnyitotta, és talált benne egy csatolt fájlt. Egy vírusirtó programot. Bijja 1.6-os modell nagyon megörült, ám öröme hamar el is szállt, mert vírusos volt a fájl. :O
Lekuporodott egyetlen XP-je mellé, és csak sírt, sírt, sírt, sírt… és beakadt az egyik lemeze.
Teljesen összeroppant. Ám ekkor közbeszólt az E-mail:
- Hagyod magad ilyen könnyen legyőzni? Csalódtam benned! :(
- Te ezt nem érted… én… nem vagyok képes legyőzni. :(
- Dehogynem. Csak bíznod kell magadban! Légy erős, kelj fel, igyál meg egy kis processzort, és gyerünk, győzd le!
- Azt hiszem, igazad van.
Bijja 1.6-os modell összeszedte minden bátorságát, felszerelte magát a legjobb minőségű alaplapokkal, és netre indult. Nem is kellett sokat mennie, elérte a Linux-erdőt. A fák között a hatalmas sötétség megrémisztette hősünket, ám ő nem hátrált meg.
- Szembenézek a félelmeimmel, és legyőzöm azt a vírust!
Folytatta útját, erdőn, mezőn, discréten, hogy senki se tudja meg, hogy ő épp ott jár.
Pár MB után meg is találta a vírust. Kardot rántott, majd gyökerén szúrta a bestiát.
De ő sem hagyta magát ilyen könnyen legyőzni! Előkapta cursorát, és akkorát kattintott Bijja 1.6-os modellre, hogy az felrepült, és egyenesen a Start menün landolt. Fájt minden ikonja, de talpra állt, összeszedte maradék bátorságát, és leugrott a Tálcára!
Megkezdődött a harc. Hosszú letöltéseken keresztül csatáztak, mikor Bijja 1.6-os modell egy jól irányzott kattintással még egyszer gyökerén szúrta a vírust! Így történt az eset, tudom jól, mert én voltam ott a webcamera! :))
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Fegyver által (második rész)

(Empire State, 2009.08.07 13:56)

Annyira, de annyira nem kötötte le a műsor. Mintha állottá vált volna a sok zagyvaság. Ekkor kedvenc sorozatával próbálkozott – DVD-n – neeeeem! – gondolta. Órák múltán az ágyban sem mentek a dolgok. Illetve mentek. De amikor jött a vég, elmaradt a görcs, és ami altájon kiszivárgott belőle… mintha meg sem történt volna! Hohoho.
Kiténfergett az előszobában lévő fegyverszekrényéhez, idegessé tette pisztolya fénytelen markolata. Hűha.
Az első nap kétségtelenül csak játékból, de később, napokkal később ez már korántsem volt vicc, a fejéhez fogta maroklőfegyverét, eszement erővel préselte halántékához, remegett a keze, remegett a feje, a fogait összeszorította, s nem történt semmi. De ez a semmi más volt. Jelenleg a kezében érezte élete folyását. Ez a hatalom az övé volt. A fegyver visszaadta neki, amit az ízlelőbimbója, a nemi szerve, a tapintása, a korábban kedvenc történeteinek megunása elrabolt tőle. Éjszakánként az élet kioltására alkalmas eszközzel átgondolhatta mi történt vele aznap. A terápia működött. Nem azonnal, bár a pszichiátriában sincs ez másként. Lassan, hónapok alatt tért hozzá vissza az élvezet; a nap újra sütött, keringett nagy testvére körül – az életbe vetett hite megtért oda, ahová való volt, lelkébe.

Fegyver által...

(Empire State, 2009.08.07 13:53)

Fegyver által biztonságban

A boldogságnak ára van; nagyjából akkor fizetjük meg, amikor a rózsaszín érzés megkopik. Annak mibenlétét, a tényleges boldogságot, persze senki sem ismeri. Létezik, tudni véljük, hogy képesek vagyunk megragadni, de pontos ismérvnek felőle aligha lehetünk birtokában. Hehehe.
Legyinthetnénk. A boldogság nem létezik. Illúzió mindössze. Mégis elhisszük, hogy ránk vár. Elhisszük, mert azt mondták róla. Hasonlóan ahhoz a tételhez, hogy a föld kering a nap körül. Ugyan ki kételkedik ebben? Tudjuk, hogy így van. Sőt, annak ellenére bizonyítjuk, hogy minden reggel, ha lenne rá időnk, végigbámulhatnánk a nap parázsló felkeltét. Így állunk hát. A boldogság a szemünk előtt zajlik. VAN, ám minden hiába, ha fejlett idegrendszerünk sem látja. Mindig mások boldogok. Szögezzük le: a célunk olyannak lenni, mint a favorizált szomszéd. Esetleg olyanná válni, mint a csillagász, aki képes kiszámolni, hogy a nagyobb égitest körül kell keringenie a kisebbnek. He?
A mi hősünk azonban kissé másféle gondokkal küszködött. Egy új nap hajnalán arra ébredt – tényleg megtörtént! – hogy nem érez „semmit”. Számára elég volt egyetlen röpke éjszakai alvás, hogy ne érezzen. Igen, semmit, erre még visszatérünk, bár érdekesebb, hogy mi fakadt ebből. Jelenleg, ahogyan élete során örökké tudta, látta, vagyis fogalma sem alakult ki arról, boldog-e vagy sem, most már biztosan állíthatta, hogy többé nem az. Hihihi.
Mit tehetett a semmi érzéssel? Semmit. A válasz hiába lakonikus, esetleg pimasz, X úr csak ült, ült otthonában e borús reggelen, evett – valójában főtt tojást zabált szalonnával, mert reggelire azt szokta meg – nézte a feleségét, nézte a gyermekét, és azon gondolkodott, mikor rontotta el. Esetleg hol. Ámbár a „miért” szintúgy felmerült benne. Hja.
Elszontyolodását megszakította, hogy dolgozni indult. És mindjárt vidámabbnak látta, amikor elhatározta, hogy noha az ételnek már nincs íze, a mai ebédre nem azt a szutyok menzát eszi (amely valójában príma volt, csak az irodában kötelezően kellett panaszkodni rá), hanem valami sokkal drágábbat. Mert az finomabb. Hahaha.
De semmi nem változott. A semmi, semmi maradt dacára gasztronómiai befektetésének. Van erre magyarázat. Ugye a matekosok tudják, ha a nullát megszorozzuk eggyel, attól (abból) még kerek szám marad. Vagy közérthetőbben, ha a hullát árammal ostorozzuk… szóval az már nem kell fel. És otthon ugyanez várta. Ismét az általa megteremtett idill keretében próbálkozott ezúttal a vacsit legyűrni. Ám semmi nem várt rá. Éreznie kellett volna, de nem sikerült. Bosszantó volt. A tévé elé telepedett. Közben felesége a gyermeküket fürdette, majd a nőstény elmosogatott néhány tálcát, edényt, evőeszközt. Halotta, ahogy dolgozik. Kapcsolgatta szófára heveredett testével a távirányítót.

szavi

(Angelheart, 2009.07.31 22:22)

Uoti, nagyon jól sikerült! :) ügyes vagy...

az én "novellám" lehet, hogy nem tetszik mindenkinek, én alapból humoros típus vagyok, olyant, mint uotié, meg se próbálok írni... :)
nem tudom, hogy nekünk lehet-e szavazni, de ha igen, akkor én szavaznék :D természetesen uotiéra:)

értékelés

(Olimposz, 2009.07.31 21:45)

***EGYEDI Angelheart***

Vicces, jópofa, kitartásra ösztönöz.
Bátran szembe kell néznünk félelmünkkel, mert azokat mindig magunk állítjuk önmagunk elé.
Ugyanakkor őszinte leszek, nem értek a számítógéphez annyira, hogy teljes egészében "élvezni" tudjam a művedet.
De ez az én hiányosságom.
Gratulálok.
O.

értékelés

(Olimposz, 2009.07.31 21:44)

***EGYEDI Uoti***

Megkapó, fantasztikus.
Megmutatja gyarló énünknek, hogy az életnek nem csak hossza van, hanem minősége és értelme is.
Arra sarkalja olvasóit, hogy az életet élni kell, bármeddig is tart.
Nem az élet hossza számít.
Akkor mondhatod el magadról, hogy sikerült teljes életet élned, ha megtalálod párodat, aki Neked rendeltetett, és szerelmetek be tud teljesülni.
Hogy ez évekig tart, vagy csak néhány röpke pillanatig az a sors könyvében van megírva. A boldog pillanat, amit együtt tölthetsz a Neked rendelt másik élettel, az örökké valóság érzésével ajándékoz meg.
Gratulálok!
O.